Drégely vára

A vár története ennél jóval régebbi

Drégely a község már az Árpád-korban létezett, Dragul néven tett róla említést először oklevél 1274-ben. Palánk az 1575-ben a falu temploma köré, fából épített erősségről kapta a nevét. A várat, amely egy 444 méter magas andezitkúpon épült, valószínűsíthetően a 13-14. század fordulóján emelhették.

A település és a vár a középkor során többször is gazdát cserélt, a 16. században elejéig Drégely a magyar érsekek nyaraló kastélyaként szolgált, komoly katonai jelentőséget a török betörések idején kapott.

Amikor 1544-ben Visegrád, Vác és Esztergom mellett már Nógrád vára is török kézre került, Drégely lett az egyetlen erődítmény, amely a gazdag felvidéki bányavárosokat megvédhette a török támadásoktól. Szondi György vára azonban vékony falaival, magas tornyaival, törékeny „vadászkastély” jellegével akkori állapotában alkalmatlan volt e szerepre. Maga Szondi is tudta ezt, ezért kérelmezte a vár megerősítését és megfelelő felszerelését. Az uralkodói szándék I. Ferdinánd részéről ugyan megvolt, az országgyűlés 1546-ban el is rendelte az erőd fejlesztését, de a munkálatok végül elmaradtak.

Hádim („a herélt”) Ali budai pasa és 10–12 ezer fős serege 1552. július 6-án érte el a vár alatt elterülő, ma Töröktábornak nevezett fennsíkot. Egy meglehetősen elhanyagolt, rosszul felszerelt várat talált, mindössze 146 katonával. A hatalmas török túlerő már eleve eldöntötte a küzdelem végkimenetelét. Innen nem lehetett csatát nyerni, jól látta ezt Szondi kapitány is. Az ostrom három napig tartott. A védők hősiesen tartották magukat, többször is visszaverték a támadásokat, de végül az oszmán tüzérség ágyúi módszeresen szétlőtték a vár falait.

A hős stori

A budai pasa Márton nagyoroszi papot küldte követségbe a vár kapitányához, hogy a megadás feltételeiről tárgyaljon. Szondi elutasította a török hadvezér ajánlatát.  Válaszul az ellenség táborába küldte Libárdy, valamint Sebestyén nevű apródját (Szondi két apródja) és velük együtt két előkelő török foglyot azzal az üzenettel, hogy a két fogoly életéért cserébe a pasa nevelje fel az apródokat, illetve Szondit temettesse el tisztességesen a csata után. Ezt követően július 9-én a vár védői kitörtek, élükön Szondival, s mindannyian hősi halált haltak a közelharcban.

Az ütközet után Ali állta a szavát, és tiszteletteljes temetést rendezett ellenfele számára, aki bátorságával az oszmánok megbecsülését is kiérdemelte. A török elhagyta a romhalmazzá lőtt Drégely várát, s helyette 1575-ben az Ipolyhoz közel, a völgyben fekvő községben 2000 lovas befogadására alkalmas palánkvárat építtetett. Drégelypalánk innen kapta a nevét.

Ali pasa a hagyomány szerint ugyanakkor méltó módon temette el Szondit.

Szondi kultusz

Szondi György sírja ugyan a mai napig nem került elő, ám alakját már a kortársak elé is a hősiesség és az önfeláldozás példájaként állította a híres 16. századi énekmondó-történetíró, Tinódi Lantos Sebestyén, aki a Budai Ali basa históriája címet viselő siralmas énekben nem csupán a vár ostromának és bevételének körülményeiről és eseményeiről tudósít, de a katonai tiszteletadást, s tulajdonképpeni temetési szertartást is részletesen leírja.